Erdély Miklós és diplomám opponense, Ferenczy Noémi tanítványa és örököse Solti Gizella közös Möbiusz-sarkú című kárpitjára, valamint a levegő és a világűr ábrázolásának a kárpit történetében is jelenlévő hagyományára emlékezve szőttem Időforma című munkámat. A kárpit lágy anyaga és megújult nyelve ugyanis alkalmas arra is, hogy a végtelen idő formáját végtelen möbiusz szalagként jelenítse meg. Az Időformát az ösküi műemléktemplom apszisába "tértextilként" függesztettem be.














 

Kárpitom ugyanis arra a világmindenségről alkotott keresztény felfogásra is reflektál melynek középkori változata a világot időben (a teremtéstől az utolsó ítéletig) éppen úgy végesnek tekintette, mint térben. "Ezeknek az elképzeléseknek a forrása részben a Biblia «Ezekiel, Izajás és mindenekelőtt a Jelenések könyve, az Apokalipszis», részben antik auktorok «többek között Koszmasz Indikopleuszthész» és főként Arisztotelész művei voltak. Az arisztotelészi világmindenség középpontja a gömb alakú Föld volt, ez az elképzelés azonban teljesen feledésbe merült. A középkori ember a Földet korongnak képzelte el, amelynek szélét az óceán mossa. A klasszikus ókorból vették át azt az elképzelést is, hogy a Földet hagymához hasonlítható rétegekben veszik körül a szférák: a legbelső a négy elem szférája, a Föld után következik a víz, a levegő és a tűz, azután hét kristályszféra, amelyeket a planéták - Hold, Mercur, Venus, Nap, Mars, Jupiter, Saturnus - vannak felerősítve; az ezután következő szférát tartották az állócsillagok helyének. Ezt az egész rendszert szemlélteti a freiburgi dóm északi szentélykapujának domborműve, amelyen az Atyaisten kiszabja a bolygók pályáját. Ezen a véges Földön kívülre képzelték az Úr trónusát (menny). A középkorban végtelennek csak az istent tudták elképzelni, de a XIV. századtól kezdve fokozatosan a világra is kiterjesztették ezt a fogalmat. Ez azonban azt is jelentette, hogy a világmindenséget már nem lehetett az addig szokásos eszközökkel képpé formálni.” (A keresztény művészet lexikona. szerk. Jutta Seibert, Herder-Corvina, Budapest, 1986, 319. o.)